Fenntarthatóság és Etika

Prof. Dr. Veress Gábor

Magyar Bioetikai Szemle 2015/3, 95-104 old

A fenntarthatóság és etika hatalmas, áttekinthetetlenül nagy témakör, sokféle átfedő tudományterület összessége, eltérő kultúrák, világnézetek, értékrendek sokasága, eltérő értelmezésű fogalmak, elnevezések használata, eltérő érdekek, politikai nézetek véleménytengere.

A jelen közlemény szerzője természettudományokkal foglakozó, etika iránt érdeklődő szakember, aki ezt a hatalmas, szerteágazó témakört az alábbi néhány egyéni gondolattal foglalja össze.

BEVEZETŐ GONDOLATOK

Fenntartható fejlődés, fenntarthatóság, fejlődés

A sokféle nézet, eltérő vélemény ellenére a témakör alapfogalmainak lényege ma már széles körben elfogadott.

 Az ENSZ Környezet és Fejlődés Világbizottság („Brundtland-jelentés”,1987) [1] meghatározása szerint „a fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen generációk szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációk szükségleteinek kielégítését”.

A Világ Tudományos Akadémiáinak Nyilatkozata (Tokió, 2000) [2] szerint „a fenntarthatóság az emberiség jelen szükségleteinek kielégítése, a környezet és természeti erőforrások jövő generációk számára történő megőrzésével egyidejűleg”.

Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia (2013) [3] értelmezése szerint: „Fejlődésen az egyének és a közösségek, a nemzet, továbbá az emberiség számára a jó élet feltételeinek, lehetőségeinek egymástól el nem választható, harmonikus bővülését értjük.  Hangsúlyozzuk, hogy a jó életnek nemcsak anyagi dimenziója, hanem szellemi és lelki oldala is van.”

1. Pál Szeretet az igazságban (Caritas in veritate) című enciklikájában [4] a „fejlődés” szóval azt a célt kívánta jelölni, hogy a népek megmeneküljenek mindenekelőtt az éhezéstől, a nyomortól, a járványos betegségektől és az írástudatlanságtól.

A fenntarthatóság a Magyar Alaptörvényben

Hazánk Alaptörvénye [5] példamutatóan rögzíti a fenntarthatóság számos alapkövetelményét. Kimondja többek között az alábbiakat: „Vállaljuk, hogy örökségünket, egyedülálló nyelvünket,  a magyar kultúrát, a magyarországi nemzetiségek nyelvét és kultúráját, a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk…Felelősséget viselünk utódainkért… A természeti erőforrások,…valamint a kulturális értékek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.”

A fenntarthatóság terjedelme

A fenntarthatóság fenti értelmezéséből következik, hogy a terjedelme hatalmas, hiszen magába foglalja elsősorban a környezetvédelem, a gazdasági rendszerek, a társadalmi rendszerek, az új technológiák és az erkölcs témakörét, gondolati alapja a filozófia és logika, és módszertana a modellelmélet, a rendszerelmélet és a szabályozáselmélet.

A fenntarthatóság irodalmáról

A jelen közleménynek nem lehet célja a fenntarthatóság áttekinthetetlenül hatalmas irodalmának a bemutatása, annyit azonban megjegyzünk, hogy e témakör irodalma a szerzők szempontjából három nagyobb csoportra bontható.

Számos nemzetközi, államközi intézmény ad ki jelentéseket, készít programokat. E témakör jeles hazai ismerője Faragó Tibor, aki számos munkájában összefoglalta e témakört (pl [6]-[7]). A nemzetközi intézmények munkái közül kiemeljük az Egyesült Nemzetek Szövetsége 2015 aug. 2-án kiadott, a „Világunk átalakítása: a fenntartható fejlődés 2030-ig tartó programja” [8] című nyilatkozatot, valamint a Párizsi Klímacsúcson 2015. december 12.-én aláírt megállapodást [9]. E két nayagra a későbbiekben még visszatérünk.

Az elmúlt évtizedekben megjelentek az egyes egyházak fontos megnyilatkozásai is, különösen a Katolikus Egyház enciklikái, például Ferenc pápa Áldott légy(„Laudato si')  –  a közös otthon gondozása” című 2015. jún. 20.-án kiadott enciklikája [10].  

A fentiek mellett sok tudós, magánszemély és társadalmi egyesület jelentetett meg számos könyvet, közleményt, a hazai művekről az alábbiakban teszünk említést.

A fenntarthatóság hazai irodalmáról

A széleskörűen értelmezett fenntarthatóság hatalmas hazai irodalmából is csak néhány példát említhetünk.

A fenntarthatóság témaköre napjainkban került az érdeklődés középpontjában, azonban a kérdéskör messze nem mai keletű. A kérdéskörrel számos művészeti alkotás foglalkozott. Ezek között világviszonylatban is kiemelkedő Madách Imre, aki Az ember tragédiája c. [11] hatalmas drámájában az élet fenntarthatatlanságát jövendöli. Példaként hadd álljon itt a tizenharmadik színből az alábbi néhány sor:  

„Először a virág tűnt el szemünkből, 
Aztán az erdők rezgő lombjai; 
A jólismert táj száz kedves helyével 
Jellem nélküli síksággá lapult.” 

Elgondolkoztató, hogy Pethő Tibor, a korábban jól ismert újságíró már az 1970-es években is sok cikkében elemezte a fenntarthatóságot veszélyeztető társadalmi problémákat, és jellemző, hogy az 1985-ben megjelent könyvének címe: Kölcsönben a jövő [12].

A sok szociológiai munka közül megemlítjük Hankiss Elemér Társadalmi csapdák, Diagnózisok c. 1983-ban megjelent könyvét [13], mely a fenntarthatóság társadalmi gyökereit elemzi.

Felsorolni sem lehet az elmúlt évtizedben megjelent magas színvonalú, tartalmas fenntarthatóság témájú hazai könyveket, ezek közül a teljesség igénye nélkül kiemeljük Kerekes Sándor közgazdaságtani[14], Náray Szabó Gábor biológiai [15], Lányi András társadalmi etikai [16], Tóth Gergely vállalatirányítási[17], Gyulai Iván környezetvédelmi [18]  és Papp Sándor keresztény etikai[19] szemléletű könyveit.

A fenntarthatósággal foglalkozó fontosabb hazai intézmények, szervezetek

Az Országgyűlés mellett működik a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács, amely elsősorban társadalmi szervezetek képviselőiből áll, és feladata az Országgyűlés és a Kormány fenntarthatósággal kapcsolatos tevékenységei irányvonalának kijelölése és az e téren végzett munkák véleményezése.

Az Országgyűlés fenntarthatósággal kapcsolatos törvényalkotó tevékenységét az Országgyűlés Fenntartható Fejlődési Bizottsága segíti.

Fontos szerepe van a Jövő Nemzedékek Érdekeinek Védelmét Ellátó országgyűlési biztos-helyettesnek, aki sok fórumon, kiadványokban hívja fel a figyelmet a fenntarthatóság lényegére és szükségességére.

Hazánkban nagyon sok civil szervezet foglalkozik a fenntartható fejlődés kérdéskörével, ezek közül kiemeljük a Magyar Természetvédők Szövetségét és a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesületet, bocsánatot kérve a sok más, hatékonyan működő, itt nem említett szervezettől.

A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia

Az Országgyűlés már több választási cikluson keresztül működteti a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanácsot. Az előző ciklus Tanácsa 2010-ben kidolgozta a Jövőkereső - A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács jelentése a magyar társadalomnak c. anyagot [20].

Hazánk fenntarthatóságra vonatkozó célrendszerét a mostani Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács által készített és az Országgyűlés által 2013.-ban elfogadott Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia [3] tartalmazza.

A fenntarthatóság kezelésének lényege a fenntarthatóságot meghatározó alapvető erőforrások rendelkezésre állásának és változtathatóságának a biztosítása. A nemzetközi irodalom tanúsága szerint a fenntarthatóságot alapvetően a társadalmi, a természeti és a gazdasági erőforrások határozzák meg.

Hazánkban a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia a fent felsorolt erőforrások mellett bevezeti az emberi erőforrás fogalmát is. A keretstratégia megállapítja, hogy minden nemzedék anyagi, szellemi és lelki jólétének elősegítéséhez szükséges javak létrehozásához négy alapvető erőforrás szükséges:

          az emberi (humán),

          a társadalmi,

          a természeti

          és a gazdasági.

A fenti négy erőforrás a fenntarthatóság szempontjából jelentősen eltérő:

a természeti erőforrások korlátosak,

az emberi erőforrások elvben, az idő függvényében gyarapíthatók,

a társadalmi erőforrások elvben, az idő függvényében gyarapíthatók,

a gazdasági erőforrások elvben, az idő függvényében gyarapíthatók.

A fenti erőforrások alakulása/alakítása természetesen egymással szoros kölcsönhatásban van, ezek kezelésénél figyelembe kell venni a közöttük fennálló kapcsolatokat.

A fenntarthatóság jellemzésének mutatói

A fenntarthatóság szabályozásához megfelelő elvek és módszerek szükségesek. Külön tanulmányt tenne ki a fenntarthatóság jellemzésére használható mutatók kérdésköre. Ezzel kapcsolatban kiemeljük, hogy a Központi Statisztikai Hivatal 2007 óta két évente hatalmas adatrendszerrel mutatja be a fenntarthatóság jellemzőit [21].   

A kapitalista gazdasági rendszerben széleskörűen, és majdnem egyetlen lényeges mutatóként használt GDP (Gross Domestic Product, bruttó hazai termék) egy ország, vagy szervezet adott idő alatt előállított termékeinek, szolgáltatásainak a piaci értéke. A társadalmi hatások elemzéséhez nem csak az előállított javak értéke szükséges, hanem a GDP mellett  figyelembe kell venni a jólétet befolyásoló pozitív vagy negatív hatásokat (externáliákat) is. Ebből következően a széles körben alkalmazott GDP nem jellemzi a fenntarthatóságot, a fenntarthatóságra gyakorolt hatása is igen bonyolult, sok tényezőtől függ. A GDP mellett megjelent az általános jólétet, jó közérzetet jellemző GWB, a General Wellbeing (Általános Jóllét), illetve a társadalom jóllétét jellemző  Happy Planet Index (Boldog Föld Mutató).   

A fenntarthatóság területén használatos többféle mutató közül kiemeljük a CO₂ kvóta, és az ökológiai lábnyom fogalmát, azonban ezek is nehezen értelmezhetők, és vitatható, hogy ezek a valóságban mit jelentenek, és mikor melyiket kell és lehet használni.

Az egyes országok fenntarthatósággal kapcsolatos tevékenységeinek az összehasonlítása során további jelentős probléma, hogy az adott ország teljes tevékenységének összesített mutatóit, vagy az egy főre normált mutatókat vegyük-e figyelembe.

A FÖLD JÖVÖJE

A Föld jövőjét meghatározó okok

A Föld jövőjét számtalan tényező befolyásolja. Bizonyosat senki sem tud mondani a Föld rövid vagy hosszú távú jövőjéről. Világnézettől függően lehet beszélni a földi élet, a „világ” végéről, de ennek sem ideje, sem formája nem jósolható meg. 

A Föld jövőjét meghatározó okok elemzése során szét kell választani az emberi társadalom tevékenységétől független és az azoktól függő okokat.

A Föld jövőjét meghatározó, az emberi társadalom tevékenységétől független okok egyértelmű meghatározása lehetetlen, sokféle tudományos feltételezés ismert arra vonatkozóan, hogy a Föld jövőjét milyen külső természeti hatások, vagy milyen, a Földben lejátszódó folyamatok fogják befolyásolni vagy meghatározni. Minden értelmes embernek tudomásul kell vennie azt, hogy nincs megbízható ismeretünk arra vonatkozóan, hogy a Föld jövőjét az emberi társadalom tevékenységétől függetlenül mikor, milyen okok befolyásolhatják.

Az emberiség jövőjét befolyásoló emberi tevékenységek

A Föld méretéhez, teljesítőképességéhez képest a Föld lakossága mára elérte azt a nagyságrendet, hogy tevékenységével ma már jelentősen befolyásolja a Föld állapotát, az emberiség jövőjét. A megnövekedett emberi társadalom tevékenysége, viselkedése jelentősen befolyásolja egyrészt az emberi együttélés módját, másrészt a termőföld mennyiségét, a javak előállításának technológiáját, a természeti kincsek készletét és a környezet szennyezését.

Nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy ha az emberiség gyökeresen nem változtatja meg az emberi együttélés mai igazságtalan, torz rendszerét, akkor ebben az igazságtalan társadalmi rendszerben, - melyben világméretű rablógazdálkodás és gyarmatosítás folyik, háborúk dúlnak, nép milliók éheznek, - az emberiségnek már rövidtávon sem lesz esélye a túlélésre, az emberiség elpusztítja önmagát.

Az igazságtalan társadalmi rendszer rövidtávú gyilkos hatásához képest az emberi társadalomnak a termőföld mennyiségére, a javak előállítására, azok technológiájára, a természeti kincsek készletére és a környezet szennyezésére gyakorolt hatása csak hosszabb távon befolyásolná az emberiség jövőjét, ugyanakkor az igazságtalan elosztás következményei miatt az emberiség már ezek hatása előtt el fogja pusztítani önmagát.

Összefoglalva tehát megállapítható, hogy egyrészt a Föld jövője nincs az emberiség kezében, másrészt, ha gyökeres változás nem lesz az emberi együttélés mai igazságtalan, torz rendszerében, akkor az emberiség előbb fogja önmagát elpusztítani, mint ahogyan megszűnnének a természeti környezet életfenntartó feltételei.

A FENNTARTHATÓSÁG GÁTLÓ TÉNYEZŐI A „FEJLETT VILÁGBAN”

Az individualista szabadosság önző évszázada

A Francia Forradalom „szabadság, testvériesség, egyenlőség” csodálatosan szép alapelvei a felvilágosodás során erősen torzultak, a fennkölt elveket felváltotta a szabadság túlhangsúlyozása a testvériesség és az igazságosság mellőzésével!!! Kialakult a jog hangsúlyozása a kötelesség nélkül. Később széles körben elterjedt a szabadság álarcába bújtatott szabadosság. Egyre nagyobb teret kap a kultúra-, érték- és tekintély-rombolás. A posztmodern irányzat igyekszik minden értéket, elvet, tekintélyt lerombolni.

Erkölcstelen világrend

Az érték és az erkölcs háttérbe szorításával kialakult az erkölcstelen világrend: a pénzpiacok gyarmatosítása, az árupiacok gyarmatosítása, kizsákmányolása, az újkori gyarmatosítási célokat szolgáló szabadkereskedelmi megállapodások, a nemzetállamok elpusztítása az internacionalizmus és globalizmus jelszavával és az élet hihetetlen mértékű bürokratizálása. A mindenki megfigyelésére képes információtechnológia megszünteti az egyéni szabadságot.

Az erkölcstelenséggel párosuló igazságtalan kapitalizmus

A fejlett országokban működő, individualizmusra épülő szabadpiaci kapitalista társadalmi rend önmagában igazságtalan.  Ha ez az igazságtalan kapitalizmus az erkölcstelenséggel párosul, akkor hihetetlen károkat okoz. Kialakult a fogyasztók hülyítésére épített fogyasztói társadalom. A szabadpiac helyett burkoltan monopóliumok, kartellek lepik el a piacot. Ma már a legtöbb termelő nem a minőségre helyezi a hangsúlyt, hanem agresszív marketinggel próbálja meg eladni a gyenge minőségű termékeit. Az erkölcstelenséggel párosuló kapitalizmus szomorú következménye a rengeteg hamisított termék, a ki nem fizetett, csődbe ment beszállítók, az átvert fogyasztók és részvényesek tömege.

Az erkölcstelenséggel párosuló igazságtalan kapitalizmus társadalmi következményei

Az erkölcstelenséggel párosuló gátlástalan kapitalizmusnak hihetetlen káros társadalmi következményei vannak. Áruvá váltak az embriók, az emberi szervek. Új üzletág lett a modern eugenika, az emberiség genetikai állományának befolyásolása. Áruvá vált az ember, kialakult az emberkereskedelem, az embercsempészet, a szex ipar. A sport is áruvá vált…

Egyre nagyobb teret hódít a kábítószer-kereskedelem, világméretű hatalommá vált a gyógyszer-maffia, a kőolaj maffia.

Virágzik a fegyverkereskedelem, kialakult a terrorizmus piaca.

A FENNTARTHATATLANSÁG GYÖKÉR OKAI

Elgondolkodtató, hogy a fentiekben vázolt erkölcstelen világ kialakulásának melyek a lényegi, gyökér okai.  E közlemény szerzőjének véleménye szerint az erkölcstelen világnak a főbb gyökér okai az individualizmus széleskörű terjedése, az értéktomboló „felvilágosult” kultúra térnyerése, a pénz hatalma és világméretekben elterjedt igazságtalan kapitalizmus.

Az individualista társadalom

Bár az ember létében és tevékenységeiben az igényei kielégítése végett a közösségre van utalva, a közösség elemévé válik, az elmúlt évszázadokban egyre erősödött az önző, mások igényeit figyelmen kívül hagyó individualizmus. Az individualizmus elterjedésének eredményeképpen az emberek általában nem társas-lények, hanem egy-énekekké váltak.

Háttérbe szorult a közjó, a közösség, a társadalom igényeinek a kielégítése. Ma már nem kötelesség az egymás segítése, az odafigyelés, a megértés, a rászorulók segítése. Erősen gyengült a generáción belüli és a generációk közötti szolidaritás, amely utóbbi a fenntarthatóság alappillére kellene legyen.

Az értékrombolásra alapozott radikális „felvilágosult” kultúra

Az elmúlt évszázadokban egyre inkább elterjedt, és napjainkban egyre erősödik az értékrombolás. Sajnos nem mindenki veszi komolyan R. Schumann több mint 50 évvel ezelőtti intelmét: „Bizonyára mindannyian megtanultunk óvakodni mindenféle propagandától,  az ellenséges szándékú behatolásnak  ettől a jelenkori formájától, amely  legértékesebb hagyományainkat rombolja.” ([22], 29 o.)

1. Ratzinger ennél tovább megy, egyértelműen meghatározza az értékrombolás alapvető forrását: „… a racionalizmus… nyomában Európa kifejlesztett egy olyan kultúrát, mely az emberiség számára korábban ismeretlen módon kizárja Istent a közgondolkodásból, akár úgy, hogy teljesen tagadja, akár úgy, hogy a létét bizonyíthatatlannak, bizonytalannak, ezért a szubjektív döntések területére tartozónak ítéli, olyan valaminek, ami teljesen jelentéktelen a közélet számára.” ([23], 32-33 o.)

 „Azt az eszmét tételezik fel, hogy csak a radikális felvilágosult kultúra, mely a mi korunkban érte el teljes kibontakozását, lehet építő jellegű az európai identitás számára. Mellette… létezhetnek különböző vallási kultúrák,… feltéve, hogy tiszteletben tartják a felvilágosult kultúra követelményeit és magukat alárendelik neki”. ([23], 36-37 o.)

Áll a hajsza, áll a bál a pénz körül

Az emberiség több évezredes központi problémája a pénz. Etikai szempontból az a nagy probléma, hogy a pénzt általában nem (fizető) eszköznek, hanem célnak, sokan kábítószer jellegű, imádni való szükségletnek tekintik.

Már az ókorban elterjedt a mondás:„A pénz kormányozza a világot” (Pecunia regit mundum).

Mélyen elgondolkoztató, hogy Shakespeare a Rómeó és Júlia színdarabban [24] 1597-ben azt írta, hogy amikor Rómeó mérget vesz, akkor Rómeó a kereskedőnek odaadja az aranyat és azt mondja: „Én adtam neked mérget, nem te nékem” (Mészöly Géza fordítása).

Széles körben elterjedt Gounod 1859-ben írt Faust [25] munkájának a híres szövege: „Áll a hajsza, áll a bál a pénz körül, járja koldus és király, a sátán örül…”

Az arany világhatalmi szerepét szimbolizálja Wagner 1896-ban írt Rajna kincse[26], melynek lényege, hogy  Alberich ellopja a Rajna aranyát…Az arany birtoklásának és elvesztésének tragédiáját jellemzik az opera alábbi mondatai:”Csak a mélyben lakozik bizalom és hűség, hamis és gyáva minden, ami odafönt örvendezik!” „Végzetük felé sietnek ők, kik erősnek vélik létüket”. 

A pénz imádatot leíró mai művek közül kiemelkedik továbbá az 1966-ban megjelent Kabaré musical: „Pénz hajtja a föld kerekét” dal, melynek „Money, money, money..” sorai mindenki által ismertek.

Az igazságtalan kapitalizmus főbb jellemzői

A kapitalizmus ideológiája az individuál-etika, ebből eredően igazságtalan. Célja a tulajdonos/részvényes (elsősorban rövidtávú!?) nyereségének a maximalizálása. Lényege az

őrjítő versenyszellem (pusztuljon a „gyenge”, a kevesebb talentummal rendelkező). Lényege, hogy az áruknak csak piaci, pénzben kifejezett értéke van, így háttérbe szorulnak a szellemi, lelki értékek. A közösségi javak, pl. kultúr-javak, így a tudományos eredmények is piaci áruk. Természetes a dolgozók mint „belső beszállítók” és az alvállalkozók mint „külső beszállítók” kizsákmányolása, hiszen „a vevő a király”. A kapitalizmus különleges, új jellegzetessége az európai értelmezésű migráció: új olcsó munkaerő szerzése az európai kultúra, a nemzetállamok tönkretételével.

A kapitalista „fejlődés” torzító szerepét mutatja a környezetvédelemben az alábbi történet. Indira Gandhi, 1972-ben az alábbiakat mondta: „Ironikus lenne, ha a szennyezés elleni küzdelem átalakulna egy üzletággá, amiből néhány vállalat, társaság vagy nemzet profitot érne el sokak kárára”. És pár évre rá bekövetkezett a CO₂ kvóta adásvétele!!!

A kapitalizmus lényegi problémáját foglalja össze Ferenc pápa 2015-ben mondott bolíviai beszéde [27]: „Az emberek és a természet nem állhatnak a pénz szolgálatában. Nemet mondunk a kirekesztés és a társadalmi igazságtalanság gazdaságára, ahol a pénz uralkodik ahelyett, hogy szolgálna. Ez a gazdaság öl. Ez a gazdaság kirekesztő. Ez a gazdaság elpusztítja a Földanyát.”

A kapitalizmus embertelenségével foglakozó számtalan munka közül példaként ajánljuk  még a [28]- [29] hivatkozásban foglaltakat.

A FENNTARTHATÓSÁGOT SZOLGÁLÓ (ELKÉSETT/LÁTSZAT) MEGOLDÁSOK

A fenntarthatóság érdekében az elmúlt években egyre több, általában jószándékú megoldási javaslat látott napvilágot, ilyenek az ENSZ által kezdeményezett kormányközi megállapodások, a klímaváltozás csökkentésére vonatkozó kezdeményezések, kísérletek a kapitalizmus kegyetlenségeinek az enyhítésére, a kapitalizmus „javítása”, a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának hangsúlyozása stb.

Általánosságban azonban meg kell állapítani, hogy ezek a kezdeményezések a fenntarthatóság szempontjából csak elkésett, látszat intézkedések, ugyanis ezek a fenntarthatóságnak csak a tüneti kezelését vagy kis jelentőségű részletkérdéseinek a megoldását jelentik, és a világrend erkölcstelenségének nem a gyökér okait szüntetik meg.  

„Világunk átalakítása” ENSZ program

Az Egyesült Nemzetek Szövetsége 2015 aug. 2-án kiadta a „Világunk átalakítása: a fenntartható fejlődés 2030-ig tartó programja” című anyagot [8], amely az alábbi főbb feladatok végrehajtását tűzte ki célul.

1. A szegénység valamennyi formájának felszámolása mindenhol.
2. Az éhezés megszüntetése, az élelmezés biztonság és a jobb táplálkozás megteremtése, valamint a fenntartható mezőgazdaság támogatása.
3. Az egészséges élet és a jólét biztosítása minden generáció valamennyi tagjának.
4. Az általánosan elérhető és méltányos, minőségi oktatás, valamint az élethosszig tartó tanulás lehetőségeinek megteremtése mindenki számára.
5. A nemek egyenlőségének megvalósítása, minden nő és lány társadalmi szerepének megerősítése.
6. A vízhez és a tisztálkodáshoz történő hozzáférés és fenntartható használat biztosítása mindenki számára.
7. Megfizethető, megbízható, fenntartható és modern energiához való hozzáférés biztosítása mindenki számára.
8. Tartós, inkluzív és fenntartható gazdasági fejlődés, teljes és hatékony foglalkoztatás és tisztességes munka megteremtése mindenki számára.
9. Ellenállóképes infrastruktúra kiépítése, az inkluzív és fenntartható iparosítás támogatása és az innováció ösztönzése.
10. Az országok közötti és az országokon belüli egyenlőtlenségek csökkentése.
11. A városok és emberi lakóhelyek befogadóvá, biztonságossá, ellenállóvá és fenntarthatóvá tétele.
12. Fenntartható fogyasztási és termelési rendszerek kialakítása.
13. Sürgős lépések megtétele a klímaváltozás és hatásainak leküzdésére elismerve, hogy  a tárgyalásoknak az éghajlatváltozásra adandó globális válaszok tárgyalásainak  elsődleges nemzetközi kormányközi fóruma az   UNFCC (United Nations Framework Convention on Climate Change, az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete).
14. Az óceánok, tengerek és a tengeri erőforrások megőrzése és fenntartható használata a fenntartható fejlődés érdekében.
15. A szárazföldi ökoszisztémák fenntartható használatának védelme, visszaállítása és támogatása, az erdők fenntartható használata, az el-sivatagosodás leküzdése, a talajromlás megállítása és a pusztulás visszafordítása, és a biológiai sokféleség további csökkenésének megállítása.
16. Békés és befogadó társadalmak megteremtése a fenntartható fejlődés érdekében, az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés biztosítása mindenki számára és a hatékony, elszámoltatható és mindenki számára nyitott intézményi háttér kiépítése minden szinten.
17. A végrehajtás eszközeinek megerősítése és a fenntartható fejlődés megteremtéséhez szükséges globális partnerség újjáélesztése.

A „Világunk átalakítása” program megvalósíthatatlansága

A jelen közlemény szerzőjének a véleménye szerint a fenti programban lefektetett célok elvben nagyon jók, mindegyikük megvalósítása a fenntarthatóságot szolgálná. Meg kell azonban állapítani, hogy a fenti célok a fennálló világrendnek csak tüneti kezelését, nem a gyökér okainak megszüntetését jelentik, így a tüneti kezelés nem eredményezhet lényegi megoldást. A „Világunk átalakítása” programban kitűzött célok a jelenlegi hatalmi rendszerben, a kapitalista gazdasági rendszerben nem hajthatók végre.

A Párizsi Klímacsúcs

Az ENSZ 21. fenntarthatósággal foglakozó, 195 állam részvételével rendezett, napjainkban befejeződött Párizsi Klímacsúcs [9] 20 oldalas, 140 cikkelyből és 12 oldalas, 29 bekezdésből álló mellékletet tartalmazó megállapodásának legfontosabb célkitűzése a hőmérséklet emelkedés 2 C° alatt tartása.

A klímacsúcs zárónyilatkozata jelentős politikai siker, hiszen közel kétszáz ország képviselője írta alá, és ki kell emelnünk azt is, hogy az ENSZ ezen  21. megállapodását az USA és Kína megbízottja is aláírta, pedig ők az előzőket nem írták alá.

A két hetes tanácskozást követően született megállapodást 2016 áprilisa és 2017 áprilisa között írhatják alá az országok. A párizsi tervezet akkor lép érvénybe, ha a klímacsúcson résztvevő 195 fél közül minimum 55 ratifikálja a dokumentumot. Ráadásul az aláíró országoknak a teljes károsanyag-kibocsátás 55 százalékát is le kell fedniük.

A megállapodás nagy eredménye, hogy az egyes országok kibocsátás-csökkentési eredményeit 2018-tól öt évente felülvizsgálják. Az utolsó pillanatban fogadták el, hogy 2020-tól évente százmilliárd dolláros keretösszeget kell fordítani a fejlődő országok felzárkózásának biztosítására.

A Párizsban születetett megállapodást sokan történelmi lépésnek, s az első valóban globális klíma-megállapodásnak nevezték. A megállapodás „egyértelműen a történelem szemétdombjára helyezte a fosszilis energiákra épülő ipart” – fogalmazott a Greenpeace International vezetője.

A Párizsi klímacsúcs is a fenntarthatóságnak csak elkésett, látszat megoldását kínálja

A jelen közlemény szerzőjének, mint a természettudománnyal foglalkozó szakembernek a véleménye szerint a megállapodás - nemes szándéka ellenére - szinte teljesen érthetetlen.  Az állami vezetők hogyan írhatnak alá a hőmérsékletre vonatkozó számszerű követelményt, amikor teljesen nyilvánvaló, hogy a hőmérséklet alakulása nem csak az emberi tevékenységektől függ.

Rendkívül kétséges az is, hogy a szankciók nélküli megállapodást be fogják tartani, hiszen a világméretű hatalmi szerkezet nem változott, az ENSZ csak statiszta szerepet játszik.  De azt is meg kell jegyezni, hogy ha esetleg a célok mégis megvalósíthatók lennének, a klímaváltoztatás nem oldaná meg a fenntarthatóság lényegi kérdéseit: az „egyenlőség és testvériség” helyett a pénz vezérelt gazdaságot, az egyenlőtlenségeket, a háborúkat, a gyarmatosítást, az igazságtalanságokat, az éhezést…

Kísérlet az  individuál-etikán alapuló önző kapitalizmus „javítására”

Számos országban a korlátozás nélküli szabadpiaci piacgazdálkodás torzításait, igazságtalanságait az un. szociális piacgazdaság intézményével kívánják ellensúlyozni. A szociális piagazdaság megfelelő adó és szociális intézkedésekkel kívánja a szabadpiaci nyereségérdekeltség megtartása mellett biztosítani a társadalmi minőség bizonyos szintjét.

Az ökoszociális piacgazdaság a szociális piacgazdaságnak a 21. század követelményei szerint történő továbbfejlesztése. Az ökoszociális piacgazdaság ökológiai célokkal kibővített szociális piacgazdaságnak tekinthető.

A kapitalizmus „javítását” szolgálná, ha a nyereségérdekeltség helyett olyan gazdaság jönne létre, amely a korszerű gazdálkodás létrehozása mellett a tisztesség alapján álló társadalmi béke megteremtését és az ökológiai egyensúly megteremtését és megőrzését szolgálná.

A kapitalizmus a lényegéből eredően a fenntarthatatlanságot szolgálja

A korábbiakban már kifejtettük, hogy a kapitalizmusra jellemző individuál-etika miatt a kapitalizmus igazságtalan, így nem szolgálhatja a fenntarthatóságot, és a kapitalizmus fent felsorolt „javításai” sem szüntetik meg annak igazságtalan jellegét.

A jelenlegi gazdasági-társadalmi rendszerben nincs olyan állami, vagy államközi, nemzetközi intézmény, amely szabályozni tudná a nyereségérdekeltségű vállalatok, különösen a monopol helyzetben levő nemzetközi mamut vállalatok igazságtalan kizsákmányoló tevékenységét. Az ő tevékenységüket segítik többek között a hitelező bankok, az állami támogatások, a kedvezményes adók, a nemzetközi kereskedelmi egyezmények.

A vállalatok/intézmények társadalmi felelősségvállalása

Szemléletében, erkölcsi tartalmában elvileg rendkívül fontos a minőségügy új irányzata, a vállalatok/intézmények társadalmi felelősségvállalása (Corprate Social Responsibility). Ennek a világméretű mozgalomnak az a célja, hogy felhívja a vállalatok figyelmét arra, hogy a nyereség mellett kötelességük a társadalom szolgálata is.

A vállalatok/intézmények társadalmi felelősségvállalása is a fenntarthatóság elkésett, látszat megoldása

Bár a vállalatok/intézmények társadalmi felelősségvállalása mozgalom a közjó szemléletét egyértelműen erősíti, és ezért  jelentős közösségi hatása van, a fenntarthatóság szempontjából sajnos ezzel a mozgalommal is csak látszat eredményeket lehet elérni. A vállalat/intézmény társadalmi felelősségvállalása ugyanis nincs összhangban, hanem ellentétes az üzleti világ, a vállalat/intézmény alapvető céljával, a nyereségmaximalizálással, lásd pl. [30] hivatkozást. 

Sajnálatos módon azt is meg kell állapítani, hogy a vállalat/intézmény társadalmi felelősségvállalása mozgalom a mozgalmat szervező intézmények számára üzlet, és a mozgalomban résztvevő egyes szervezetek számára a nemes cél helyett csak üres figyelemfelkeltés, reklám. A vállalat/intézmény társadalmi felelősségvállalásának hangsúlyozása által sok termelő megpróbálja elterelni a társadalom figyelmét működésük kártékonyságáról.

A jelenlegi út járhatatlan, új utat kell keresnünk!

Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia [3] a következő megállapítást teszi: „Mára világossá vált, hogy sem a ma élő hétmilliárdnyi, sem a 2050 környékén várható kilencmilliárdnyi ember számára a jelenleg általánosan használt technológiákkal és jellemző fogyasztási szemlélettel képtelenség kielégíteni a jóléti igényeket, ehhez a rendelkezésünkre álló Föld nem lenne elegendő.”

Észre kell vennünk, hogy az utolsó utáni órákban vagyunk!!! A kis eredmények már nem elegendőek, a látszatmegoldások elterelik a lényeges problémákról a figyelmet! A fenntarthatóság érdekében a társadalmi és gazdasági rend azonnali, gyökeres megváltoztatása szükséges!!!

KISÉRLET A  SZERETET TÁRSADALMÁNAK A KIALAKÍTÁSÁRA

A „keresztény forradalom”

Noszlopi László a „Megmentő és felemelő szeretet” című könyvében [31] már 1975-ben elemzően összefoglalta és felhívta a figyelmet arra, hogy az emberiség pusztulása egyedül a megmentő és felemelő szeretet útját kerülhető el. Noszlopi László könyvének utolsó fejezetében így fogalmaz: „A szellemi értékek tisztelete, az igazság és a szépség szeretete, becsületesség és könyörületesség, együttérzés az elnyomottakkal, hit az emberek testvéri összekötöttségében azok a tulajdonságok, amelyek a modern kultúrát megmenthetik.” ([29], 137. o.)

XVI. Benedek pápa 2005-ben az emberiség megmentése érdekében adta ki „Az Isten szeretet…” kezdetű enciklikáját a keresztény szeretetről [32]. Ugyancsak ő adta ki 2008-ban a „Szeretet az igazságban…” kezdetű enciklikát az ember teljes értékű fejlődéséről a szeretetben és az igazságban [4].

XVI. Benedek pápa 2008-ben meghirdette az ellenség szeretetét is előíró keresztény forradalmat, mely egyedüli lehetőség a béke felé. Az emberiség válaszút előtt áll: az erkölcs, az értékek lerombolásával, a szeretet „tiltásával” önmaga bukását fogja-e elérni, vagy a fennmaradás érdekében ki fogja robbantani a szeretet forradalmát? XVI. Benedek pápa 2008. február 18-án a zarándokok ezreinek az alábbiakat mondta [33]: „Miért követeli meg Jézus az ellenségünk szeretetét, tehát olyan szeretetet, mely meghaladja az ember képességeit?” – tette fel a kérdést (Lk 6,27). „Valójában Krisztus kívánsága reális, – folytatta – mert számításba veszi azt a tényt, hogy a világban igen sok az erőszak és igazságtalanság. Ezt a helyzetet csak úgy lehet meghaladni, ha nagyobb szeretetet és igazságosságot állítunk szembe vele.” 

Ferenc pápa a „Áldott légy (Laudato si')  –  a közös otthon gondozása”  című, 2015. jún. 20.-án kiadott enciklikájának [10] 231. cikkelyében az alábbiakat írta: „Az Egyház a „szeretet civilizációjának” eszményét javasolta a világnak”. A „társadalmasított” szeretet az igazi fejlődés kulcsa: „A társadalom emberibbé, az emberi személyhez méltóbbá tétele érdekében a szeretet szerepét a társadalmi életben – politikai, gazdasági és kulturális szinten – újra kell értékelni és a cselekvés állandó, legfőbb normájává kell tenni.”

A fenntarthatóság felé vezető út

 Ferenc pápa fenti „Áldott légy –  a közös otthon gondozása”  című „zöld” enciklikájában [10]  részletesen bemutatja a jelenlegi problémákat, elemzi a fenntarthatóságot akadályozó tényezőket és a fenntarthatóság felé vezető utat az ÖKOLÓGIAI NEVELÉS ÉS LELKISÉG részben az alábbi fejezetekben tárgyalja:

• Síkraszállás egy másfajta életstílusért
• Az emberiség és környezete közötti szövetségre irányuló nevelés
• Ökológiai megtérés
• Öröm és béke
• Civil és politikai szeretet
• Szentségi jelek és ünnepléssel egybekapcsolt pihenés
• A Szentháromság és a teremtmények közötti kapcsolat
• Az egész teremtés Királynéja
• A Napon túl

A szeretet társadalmának szükségszerűsége  

Nyilvánvaló, hogy a legtöbb olvasó számára a szeretet társadalmának már az értelmezése önmagában, de különösen a mindennapi megvalósíthatóságát illetően nagyon kérdéses, hiszen maga a szeretet kifejezés is többértelmű.

Noszlopi László már 1975-ben könyvének bevezetőjében ([31], 5.o.) ezt írta: „A szeretet nem valami érzelmes, kedves ellágyulás, amely nélkül az élet azért megvolna valahogy, hanem épp napjainkban mutatkozik meg apokaliptikus méretekben, hogy elegendő szeretet nélkül az emberiség sorsa megpecsételődött. Isten válaszút elé állít mindnyájunkat: vagy teljesítjük végre a szeretet parancsát, vagy pedig Szodoma és Gomora sorsa, Szent János apostol apokalipszisének megrettentő képei, Nostradamus jóslatai stb. együttvéve sem képesek megrajzolni, ami fenyeget.”

„Ha a világ a nyomor, a terror és a káosz következtében elhalálozik, úgy ez onnan fog származni, hogy mi, emberek, képtelenek vagyunk békés módon alkalmazkodni az új világhoz, az emberiség egységének a világához, amely minden időben megvolt, és amely bennünket arra unszol, hogy valóban osztatlanná legyen”. ([31], 138 o.)             

A szeretet társadalmának megvalósíthatósága

A szeretet pontos értelmezése nélkül, világnézettől függetlenül, megszámlálhatatlanul sok irodalmi és művészi alkotás és pszichológiai tudományos munka hirdeti a szeretet nélkülözhetetlenségét, alapvető fontosságát.

Komoly tudósok az élet számtalan területén keresik az emberek közötti békés együttélés feltételeit, egyesek a közösségek kooperációját, mások az igazságosság békét teremtő voltát, és ismét mások a kategorikus imperatívusz megvalósíthatóságát vizsgálják. A fenntarthatóság feltétele játékelméleti felfogásban a kooperáció, melyet nevezhetünk szeretetnek is. A fenntarthatóság feltétele, hogy az emberiség képes legyen a kooperációra, hiszen a kooperáció, vagy a szeretet az evolúció „stabilizáló” terméke (Abonyi János [34]).

Más oldalról közelítve a kérdést, általánosságban megállapítható, hogy a természeti/társadalmi jelenségek mind az „érték” maximalizálására törekednek, erre példák az alábbiak: kémiai folyamatok – entrópia; gazdasági folyamatok – pénz; emberi folyamatok -   szeretet,  így látható, hogy ebben a megfogalmazásban az emberi folyamatok hajtóereje a szeretet.

FELADATUNK…

Ne feledjük! Az emberiség válaszút előtt áll: melyik utat választjuk? Az emberiség jövőjének, a fenntarthatóságnak egyetlen helyes útja az önzetlen szeretet! Csak a szeretet bocsát meg, csak az emel fel, és csak az ad külső és belső békét, boldogságot!

A fenntarthatóság a döntésünktől függ! Ha egyéni, közösségi és társadalmi szinten a megbocsátó szeretet útját választjuk, akkor fenntartható lesz az élet, és az önzetlen szeretet boldoggá is tesz, de ha nem ezt az utat választjuk, (vagy ha a Teremtő nem lép közbe), akkor biztos az emberiség elpusztulása! 

HIVATKOZOTT IRODALOM

[1] Az ENSZ Környezet és Fejlődés Világbizottságnak (World Commission on Environment and Development – WCED), más néven Brundtland-bizottság) 1987-ben közzétett „Közös jövőnk” című jelentése.

[2] Világ Tudományos Akadémiáinak Deklarácója (Tokió, 2000)

[3] Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács: Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia, 2013.

[4] Ferenc pápa: Áldott légy (Laudato Si’) kezdetű enciklikája

Szent István Társulat, Budapest, 2015.

[5] Magyarország Alaptörvénye, 2011. április 25.

[6]  Faragó Tibor: Éghajlat és társadalom.

Magyar Tudomány, XXVI, 7-8, 503-509. o. 1981

[7]  Faragó Tibor: Új nemzetközi éghajlatvédelmi megállapodás

Magyar Energetika, 2015/5-6, 58-61,  2015

[8]Egyesült Nemzetek Szövetsége: „Világunk átalakítása: a fenntartható fejlődés 2030-ig tartó programja” című anyag,  2015 aug. 2.

[9] COP 21 Párisi Klímacsúcs zárónyilatkozata, 2015.december 12.

[10] Ferenc pápa „Áldott légy (Laudato si')  –  a közös otthon gondozása” című 2015. jún. 20.-án kiadott enciklikája

Szent István Társulat, Budapest, 2015.

[11] Madách Imre: Az ember tragédiája

[12] Pethő Tibor: Kölcsönben a jövő

Magvető Kiadó, Budapest, 1985

[13]  Hankiss Elemér: Társadalmi csapdák, diagnózisok

Magvető Kiadó, Budapest, 1983

[14] Kerekes Sándor: A környezet-gazdaságtan alapjai

Budapest, 1998.

[15]  Náray-szabó Gábor: Fenntartható a fejlődés?

Akadémiai Kiadó, Második, átdolgozott kiadás, 2006.

[16] Lányi András: A fenntartható társadalom

L’Harmattan Kiadó, 2007.

[17]   Tóth Gergely : A Valóban Felelős Vállalat  - A fenntarthatatlan fejlődésről, a vállalatok társadalmi felelősségének (CSR) eszközeiről és a mélyebb stratégiai megközelítésről

KÖVET-INEM Hungária, 2007.

[18] Gyulai Iván: A fenntartható fejlődés

Az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány, Miskolc 2012

[19]  Papp Sándor: A természet könyve

Pannon Egyetemi Kiadó, Veszprém, 2013.

[20] Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács: Jövőkereső - A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács jelentése a magyar társadalomnak

Budapest, 2010

[21]  Központi Statisztikai Hivatal: A fenntartható fejlődés indikátorai Magyarországon 2014. Központi Statisztikai Hivatal, 2015.

[22]  Robert Schuman: Európáért

Pannónia Könyvek, 2004.

[23]  Joseph Ratzinger: Benedek Európája a kultúrák válságában

Szent István Társulat, Budapest, 2005.

[24] William Shakespeare: Romeó és Júlia

[25]  Charles Gounod: Faust, 1859

[26]  Richard Wagner: A Rajna kincse

[27] Ferenc pápa beszéde Bolíviában, 2015. július 9.

Greenpeace Magyarország, 2015.07.28.

[28] Tornielli, Andrea, Galeazzi, Giacomo: Ferenc pápa – Ez a gazdaság öl

Jezsuita Kiadó, 2015.

[29] Somogyi Ferenc: TIGRIS-LOVAGLÁS, avagy a globális áfium ellen való orvosság

Kairosz Kiadó, Budapest, 2015

[30] Veress Gábor: Nyereségérdekeltség és társadalmi felelősség

Magyar Minőség 19(2), 12-29 (2011).

[31] Noszlopi László: A világnézetek lélektana

Szent István Társulat, Budapest, 1937.

[32] XVI. Benedek: Az Isten szeretet (Deus caritas est) kezdetű enciklikája

Szent István Társulat, Budapest,2006.

 [33] Felhívás a „keresztény forradalomra”

Új Ember, 2008. február 25., 1 old.

[34] Abonyi János: személyes közlés, 2015. december